Mi is az a
kultúrális hagyaték? Jómagam ezzel a fogalommal Malcolm Gladwell Outliers című
könyvében ismerkedtem meg. A mű tartalmazott egy tanulmányt arról, hogy az
Egyesült Államok középső részén élő emberek miért lobbanékonyabbak, mint
például nyugati társaik. De leginkább talán a kínai és európai szemléletmód
szembeállitásával lehet szemléltetni ennek a jelentőségét. Ez tulajdonképpen
egy olyan dolog, fogalom, amely mélyen bennünk van, nem kerülhetjük el a ránk
gyakorolt hatásának megnyilvánulását, mivel ettől van olyan természetünk,
öntudatunk amilyen. A rizstermelő és a klasszikus feudális országokhoz
visszatérve. Mint tudjuk Kína emberemlékezet óta rizst termelt, ez a fajta
gazdálkodás kis területen történik de rengeteg munkát és odafigyelést igényel egész
évben. Ezzel ellentétben az európai földművelés felosztható tavaszi, nyári és
őszi munkákra valamint a télre amelyet túl kellett élni. Gyakran ezt úgy
oldották meg környékünkön, hogy a téli hónapokra szinte hibernálták magukat a
jobbágyok, ezzel elérve, hogy minél kevesebbet fogyasszanak, ergó kibírják
tavaszig, mire újra lesz elemózsia.
Máris szembetűnik az első szignifikáns különbség, hogy ázsiában
folyamatosan keményen kellett dolgozni míg itt szinte elengedhetetlen volt ez a
buta tettelenségbe merülés.
A második jelentős összefüggés is a
munkával kapcsolatban válik nyilvánvalóvá. A rizstermelés sikere attól függött,
hogy mennyit dolgoztak vele, ezzel szemben a nagy területeken történő
ineffektív, európai termelési mód nagyban az időjárásai kegyeit kellett, hogy
lesse. Ebből kifolyólag alakultak ki olyan szólások, mint például, hogy „ha
Isten is úgy akarja”. Miközben kínában hasonló helyzetben azt mondják, hogy
„Aki az év 360 napján hajnalhasadás előtt kel, megeteti a családját”. Érezhető
a különbség a két mondásban, és a mai napig az emberek mentalitásában, vagyis,
hogy Ázsiában már ősidők óta erős kapcsolatot húztak a kemény munkával és a
sikerrel.
Kína említése révén mindenkinek
szorgos, szürke emberek jutnak eszébe akiknek a munkájuk szinte szent. A
nyugati kultúra mai fia pedig szintén hajlamos a fentiek akaratára hagyatkozni
ahelyett, hogy esetleg tenne érte.
Ebben rejlik a kultúrális hagyaték
fogalma. Tulajdonképpen egy a régmúltban gyökeredző, évszázadokig jellemző
szokás/életforma megnyilvánulása a mai jellemünkben. Bár ez lehet viszonylag
rövid ideig tartó de intenzív is(mint például a kommunizmus évei régiónkban).
Az ilyen szintúgy rányomja bélyegét egy nemzet/történelmi régió létére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése