Tudomány és technika évszázada, a mi évszázadunk?

Információáramlás, internet, mindent behálózó rádióhullámok, demokrácia, kapitalizmus, szólásszabadság, államtitkok felfedése, facebook, génsebészet, Európai Únió. Ezeknek köszönhetően kevésbé vagyunk sebezhetőek és befolyásolhatóak. Vagy mégse?

            A józan ész azt diktálná, hogy az információáramlás révén az ember teljességgel tisztában van az őt körülvevő világgal, azzal, hogy mi,miért és hogyan történik. Ez lehet, hogy így van. De egy másik aspektusból szemlélve rájövünk, hogy ez a rengeteg vívmány egyre több és több eszközt ad a minket, fogyasztókat befolyásolni kívánó állami szervek, multinacionális cégek kezébe. Kell e tökéletesebb reklámfelület a Facebooknál és a Twitternél? Kell jobb takaró a jogi és erkölcsi támadások ellen, mint a szólásszabadság?

            Valljuk be,hogy a márkák bűvöletében élünk, akaratunk ellenére. Ahogy körülnézek, innen a helyemről, több márkát látok, mint amennyit egy száz éve élt tizenéves láthatott, talán egész életében. Félelmetes-e ez vagy csak a globális kereskedelem egyik megnyugtató vívmánya? Vívmány-e, hogy a jóléti társadalmak által már elért fásultság felé haladunk, mi itt Közép-Európa szívében, a fogyasztói társadalom apródjaként? Mi akik még szinte csecsemőkorban vagyunk, demokráciát és piacgazdaságot tekintve. Észre kell vennünk, hogy, talán ennek is köszönhetően emberi, erkölcsi mivoltunkban már bölcs aggastyánként tekintünk nyugati társainkra. Ennek egyik eredendő forrása az, hogy nem hiszünk vakon a multik propagandájának. Talán pontosan a 40 év kemény kommunizmus tette ezt velünk, de az biztos, hogy nem csak szüleinkben, hanem bennünk, tizenévesekben is megvan ez a mentalitás. Ez a megalkuvást nemtűrően csak a saját igazunkban való bízás tesz minket a fogyasztói társadalom fekete bárányaivá és egyben azokká akik majd előre viszik azt, bár megbecsülést csak akkor kapván amikor a világ felocsúdik apátiájából. Mivel még mi erkölcsi burkunban élve, világraszóló találmányokat fedezünk fel, addig, kevésbé humánus, profithajhász, fogyasztói társadalmat és annak mentalitását jól ismerő nemzetek fiai lesznek képesek csak majd azt eladni és elfogadtatni a világ nagyobbik felével.

            Ebből kifolyólag, ha a 21. század a tudás és a technika évszázada, akkor ez a mi évszázadunk. Ha pusztán a tudomány, és a tiszta, feddhetetlen technikára gondolunk. Viszont, ha a konzumens elektronika termékeire, amelyeket olyan vállalatok képviselnek mint az Apple vagy épp a Samsung, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy megrekedtünk. Nyílvánvaló az, hogy az évekkel ezelőtt feltalált, újra és újra más köntösbe öltöztetett vívmányok előnyeinek minél jobban való kihasználása nem a mi asztalunk. Nem az, mivel azt az identitásunkból fakadó erkölcsösség nem engedi. Ez természetesen nem tudatos, ki ne akarna pénzt keresni ha lehetséges? Viszont, nálunk, ez tudat alatt jelentkezik. Mint oly sok másik népnél az adott mentalitása. Például az ázsiai népeknél a szorgalom, amely rizstermelő múltjukból fakad. Nekünk, mint már említettem ez egy későbbi hagyatékunk, viszont annál élénkebb

            Itt érkeztünk el az összefüggések összekapcsolásához, mivel tudjuk, hogy a pénz mozgat mindent, ezért a jóléti társadalmak mozgatnak mindent, köztünk minket és tudósainkat is. Akik ha valamire való környezetben akarnak dolgozni, hogy tényleg letegyék a névjegyüket, székhelyüket, tehetségükkel együtt átteszik Nagy-Britanniába, Németországba, Egyesült Államokba, stb. Mentális tőkénket lopják. És, hogy mit tudnák ez ellen tenni? Véleményem szerint a legnagyobb erőfeszítéseink is kudarcba fulladnának a kommunizmus éveiből ránkmaradt hagyatékunk miatt, hogy nem tudjuk kezelni a fogyasztókat, ergó nem tudunk elég pénzt előteremteni, ahhoz, hogy a világ elitjébe tartozó tudósainkat itt tartsuk. Nézzük csak meg a magyar Nobel-díjasokat, egytől egyig, mindannyian külföldi segítséggel tudták elérni amit elértek. És ha megnézzük, hogy ez nem csak a kommunizmus éveiben mutatkozó tendencia akkor, rájövünk, hogy eleve mindig is el voltunk maradva a tőkés fejlődésben.A tényeket összegezve rájöhetünk, hogy csak akkor lesz ez a tényleges, a tiszta tudomány és technika évszázada, ha a magunkfajta népek, amelyek megfelelő oktatási háttérrel, erkölcsökkel és tehetséggel rendelkeznek, nem adják be derekukat a jóléti társadalmak igényeinek jól jövedelmező kielégítésének. Gondolok itt arra, hogy matematikusaink nem mennek el a Microsofthoz, mérnökeink nem állnak a BMW szolgálatába és tehetséges közgazdászaink nem ölik bórkerkedésbe tehetségüket.

            Szerencsére itt Közép-Európában ez a tendencia még nem annyira jelentős, hogy ne tegye csábítóvá a tudományos pályát. Ellenben Ázsiában és nyugaton, ahol egyetlen cél létezik, mindenki szeme előtt, amely a lehető legindividualistább, a személyes jólét. Ennek ékes példája a jótékonykodás amely az Egyesült Államokban megy. Először jómagam is csodálkozva figyeltem a híreket, hogy amerikai fiatalok, hol és milyen méretekben csinálnak karitatív tevékenységet. Viszont később rájöttem ennek okára. A középiskolás korban lévő amerikai tinédzsernek, kötelező jótékonykodnia, hogy ha egy jó egyetemre akar bekerülni. Meggyőződés híján, saját boldogulásukat tartják szem előtt, amikor éhező kisgyerekeknek segítenek. Kétség kívül ügyes húzás az állam részéről a jótékonykodás elterjesztése végett, de ez is mutatja, hogy mennyire individualista a fogyasztói társadalom, másnak is csupán azért segít, hogy neki jó legyen.

            Az tény, hogy a tudomány és technika évszázada lesz, már csak az a kérdés, hogy fejlődés is lesz vagy csak változás. Az, hogy a valódi tudomány és technika évszázada lesz amely előbbre viszi az emberiséget, vagy a fogyasztói elektronika újabb bummjának lehetünk majd tanúi. Őszintén remélem, hogy az emberek nem felejtik el, hogy mik az igazi értékek és megacélozzák magukat az erőteljes befolyásoló kampányokkal szemben, annak érdekében, hogy együtt vihessük előre a világot, a valódi tudomány évszázadában.